A téli hideg szélről, eredeti Baso féle stílusú tankában irt a szerzőpáros…

Ágak, csak nyögnek,
Hideg szél hajlítgatja.
Utolsó levél…
Fázik faágon csüngve,
Égfénytől messze szökve.
*
Erdőben egy fa
Kis görbe! Szél zilálja…
Búsulva fázik…
Reszket a bokor szélben,
Kemény, jéghideg télben.
*
A vaduló szél
Rezgő levelet zörget.
Maradék, lehull.
Avar is megfagy, némul,
Mi egész volt, most széthull…
*
Hideg, havas szél…
Végtelen pillanatok.
Magas, hóbucka.
Szabályos kristályszemcsék,
Vágtató, ködös emlék.
*
Bolondos játék
A szélnek… körforgása.
Havat, felkavar.
Porszemként hulló álom,
Visszaköszön határon.
*
Szél, csak ténfereg,
Érzi, kicsi viharhoz…
Még, hideget gyűjt.
Siet ember tömegben,
Farkas fajával szemben.
*
Szél, csontig hatol
Közben, nádasban zizeg.
A környék, fehér.
Hideg a béke, halkul,
Minden mozdulat lassul.
*
Berek vize jég,
A nádas, lábon havas.
Szél, fent csak kereng.
Széthordja a híreket,
Boldog már sosem lehet?!
*
Erdőnél oson,
A szél, hóförgeteggel.
Mindent fölkavar.
Hová lett a szépséged?
Susogja messzeséged…
*
Csípős már a szél,
Nem henyél… téli hideg.
Havazás, folyik.
Ember vajon mennyit ér?
Magának halált ígér…
*
Ujjong a vad szél,
Most jó hideg az erdő!
Hót is kavarhat!
Semmi szélén ül remény,
Dülöngél szél tetején.
*
Morcos téli szél,
Jajongva nyávog, süvít.
Tép, tőr, mindent zúz.
Majd szívekben elterül,
S emberség előkerül…

Vecsés, 2016. december 26. – Mórahalom, 2017. augusztus 12.. -Kustra Ferenc – A haikut én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Fázós gondolatok”