Téli képek
Köd szitál ma,
dérbe bújt a táj.
Nap derengne bár
a pőre fákra!

Szikla bérce
szenderedve áll,
hó befedte már,
fehér a leple.

Cseppnyi cinke,
még kabátja sincs.
Némi morzsa kincs
a térre hintve.

Enyhe este
ég-pihét talál,
pelyhe mind leszáll
a téli éjbe.

Hajnal pírja
fellegekre fest,
új fotót teremt
a mennyre írva.

Pislog egyre
fenn a dombtetőn,
néz kelet felől
a nap merengve.

Lágy sugárba
sző aranyfonált,
s bő reménnyel áld
e fénynek árja.