Mardos a bánat, fáj a szívem,
kétségek gyötörnek,
kiáltásom tör utat magának a síri éjben,
nem érzed, hogy csak Te kellesz nekem,
még mindig Te vagy nekem az egyetlen:
Téged szeretlek!

Imádott zöld szemed nem feledem,
tekinteted örökre itt marad velem,
vigaszt még sem nyújt, pedig
emlékedtől testem újra lángra gyúlt,
még mindig Te vagy nekem az egyetlen:
Téged szeretlek!

Lelkem riadtan hallgatta a szót,
ne várj többet, belőlem csak ennyi kapható,
sápadtan, mindenkiben Téged kereslek,
pedig soha nem kell más nekem,
még mindig Te vagy nekem az egyetlen:
Téged szeretlek!

Minden gondolatomban benne vagy,
de nem látlak sehol,
mindenütt ott vagy, árnyékod karol,
szólítalak, de nincs aki felel,
akarom hinni, csak nekem létezel,
még mindig Te vagy nekem az egyetlen:
Téged szeretlek!

Ha szemembe néznél,
látnád milyen mély a fájdalom,
nincs ki vigasztaljon, mert nem vagy ott,
szeretnélek ölelni, vágyni érintésed,
még mindig Te vagy az egyetlen:
Téged szeretlek!

Üres az ágyam, senki sincs mellettem,
üresek az esték, üresek a reggelek,
hiányzol, kívánlak, hozzád bújnék
nélküled semmi vagyok, veled vagyok egész,
még mindig Te vagy az egyetlen:
Téged szeretlek!

Körülöttem síri, fájó a csend,
csak a lelkem üvölt, kéri szerelmed,
oly távol vagy tőlem, megőrjít a vágy,
szeretnélek újra érezni, kérlek ölelj át,
akarom csókolj, zokogva esdeklek,
légy Te az örök, az egyetlen szerelem!