Dús lombok oltalmazzák a fészket,
benne a mama fiókákat dajkál,
gyöngéd szárnya alá bizton bújhat,
ott van, féltőn vigyázza minden bajnál.

Szemében túlcsordul a szeretet,
nézzétek, apa ennivalót kutat,
szelíd jóságával – lombok hallják
lágy énekét – mindig jó példát mutat.

Együtt nevelik, tanítják őket,
langyos levegőben lágy csókot csennek,
zengő ligetek illatát isszák,
csöndben, karöltve keringőt lejtenek.