Fölébredek, s rájövök, hogy álmodom.
Újra reggel van, megint útra készen,
A napra a világot csak ráhagyom.
Szórja boldog fényeit, szórja szépen.

Kék és lila ruhás emberek sürögnek,
ők e tájnak csiszolatlan szobrai,
Kik a kis fénynek titokban örülnek,
De sietnek, s ki nem tudják mondani.

Az utcákon most gyermeki fény maradt,
A hold eltűnt, helyére a nap szaladt,
(s titkon az ablakban elmosolyodom)

A nap most újra boldog életre kelt,
És napsugár hangon nekünk énekelt.
(én csak ülök előtte, és hallgatom)