Fölnézel, hogy ragyognak a csillagok,
Ez a kis bús város milyen szép is este.
Keringenek az esti illatok,
S lehull egy levél fáradt kis teste.

Sejtelmes fények és tornyosult zene
Üvölt a város másik oldaláról.
Lecsukódik a hold fényes kis szeme,
Csak sötétség marad a nagyvilágból.

Íme, elszenderül kis Békéscsaba,
Ez a föld, az este, a magányos haza.
Járkálok rajtad, kövezett utadon.

A ruhák a boltban szép táncra kelnek,
És az esti árnyaknak csókot csennek.
A lámpafénynek lelkemet mutatom.

Következő szonett