Csodás ez a nyugalom, kellemes a napfény,
bármerre fordulhatok még a szél sem lebben,
e varázslatos pillanatról, mely bár örök lenne,
más körülmények között sem írhatnék szebben.

A környéken senki, végre egyedül lehet lenni,
s a lelki békém érdekében pontosan ezt kell tenni.
A közelemben szöcskék ugrándoznak fűszálakon,
távolabb szélsebesen egy barna vadnyúl szalad,
oly szép minden, sajnos az idő gyorsan halad.

Szebbnél-szebb színekben pompáznak már a fák,
mindenfelé aláhulló levelek, alant sárgul az avar,
a telefonomat is kikapcsoltam, nincs olyan dolog,
amely akaratom ellenére e pillanatban megzavar.

Héja köröz a magasban mai zsákmányára várva,
szemei fürkészik a tájat, fölötte az ég kékje látszik,
fennen a látható végtelenben szárnyait kitárva,
körbe-körbe suhanva a ragyogó Nappal játszik.

Ellazultam, jól vagyok. Úgy vélem sokakra ráférne
a kikapcsolódás, egy ilyen, vagy ehhez hasonló nap,
mikor az ember nem csak stresszt és feszültséget,
hanem végre nyugalmas perceket és békét is kap.