szomoru

A lelket, ha szomorúság mardossa,
a test nehéz lesz, az ember úgy vonszolja,
a szív is fáradtan, szinte alig dobban,
úgy éled az életet, mint egy sikátorban.

Az agyadba, szinte nem jut el semmi..
Talán, nem is akarod megérteni,
úgy érzed, minden mindegy lett!
Úgy érzed, most hagy el az életed..

Könny, nem hagyja el szemed,
tompán az embereket figyeled,
Már azt sem irigyled, hogy boldogok,
legtöbbször : a szemed is behunyod.

Nem az a baj, hogy néha így érzed,
csak ne maradjon így végleg!
Érezd, semmi, és senki vagy egy pár napig!
De utána keresd azt, ami boldogít!

Gondolt át, hogy miért érzed így magad,
akkor megoldod a problémáidat,
sírd ki magad, tombolj!
De ne tedd!  Ne haldokolj!

Az eszed, s a lelked, ha összefog,
a szíved újra boldogan dobog,
még élsz, sokáig ne hagyd el magad!
Élni kell addig, míg életben vagy…