Anyám kis csoda palotáját felidézem,
ott nőttem fel, ott nevelkedtem,
egy csodás,  meleg otthonban,
együtt szeretetben,  nagycsaládban.
 
A kiskapu, mi mindig hangosan nyikorgott,
a csodás sok virág, mi a járdaszegély volt,
a napfény  hajnalban táncot járt az ablakban,
örökre itt maradnak,  az álmaimban.
 
Nékem minden emlék csodálatos,
eszembe jut a cica,az a kis dorombolós,
a kis házban mindig jó volt a hangulat,
de emlékszem, sok munka is akadt.
 
A testvéreimmel, szép volt minden nap,
csodás emlékek kisérték végig utamat,
és apám ,mikor belépett a nyikorgós kapun,
máris ugrottunk, repülve elé futottunk.
 
Anyám mosolya a szívemben lakozik,
szeretetem iránta, sohasem változik,
de jó is volt, mikor az ölében ültem,
és szerető lelkével, ölelte át  lelkem.