Tán lezárult egy korszak,
észnél kell lennem.
Kegyetlen idők voltak,
tönkrement bennem
valami. Tán visszajő.
Remény született,
lelki erő kelendő.
Legyek megvetett,
de erős vagyok; megyek.
Előttem az Út,
itt el nem tévedhetek.
Könnyeket s bút
elkerülve nem állok
meg. Habár tudom;
Nem Valóságot látok,
meghazuttolom
önmagam. Szívem kiált,
miközben megyek:
Ez nem az Igaz Világ!
-vakon nevetek.
Álmosollyal, naivan,
pusztultan mászok.
Nem is tudom, hogy mi van,
hű társaim; Álmok.
Figyelmeztetően óvtak
hangok lelkemben,
és lezárult egy korszak,
bízván erőmben