Sötét árny a világos világban,
s létezik a legapróbb virágban.
Ármány, mely homályba vezet,
megtéveszti a csillogó szemet.

Elhiteti a lehetetlent, a semmit,
nem kímél meg sohasem senkit.
Hatalmat akar, fenyegetve zsarol,
a józan ésszel mindennap dacol.

Mélységes mélybe viszi a lelket,
az ott ragad és békét nem lelhet.
Elvetemülten kihasználhat bárkit,
érdeke szerint módosíthat bármit.

Irányítani akarja a gondolatokat,
bevet ezért csalárd fondorlatokat.
Mágusként mossa le az értelmet,
nem kímél semmiféle érzelmet.

Megfoszt a családtól, igazi hazától,
pénztől, barátságtól, édesanyától.
Elveszi az ingatlant, adósságba zár,
látszólag mindenre megoldást talál.

Elpusztíthat nemzeteket s népeket,
megmásíthatja a valóságos tényeket.
Hazátlanná tehet, államokat rombol,
háttérből irányítva csonkol és koncol.

Erkölcsöt fertőz, értékrendet pusztít,
hagyományok megtagadásra buzdít.
Rákos sejt, gyilkos métely az életben,
ezt mindenki érzi és tudja is lélekben.