Sárkány-leheletű nyárnak most már vége,
napnak palástjáról aranyrojtok hullnak,
rozsdás kosztümjében ősznek ékessége,
izzó csipkebogyót fognak rőzseujjak,

árva pókhálókra gyöngyszemeket akaszt,
gyümölcs-zamatú szél muslincákat kerget,
fájó ledérsége ónos könnyet fakaszt,
hűvös lehelete csont-szín fátylat lenget,

nyárlánynak lábnyoma szendereg a porban,
nem oly csacska most már – léptei lassultak,
hajlott, őszbe érett, dércipőben koppan,
rőt-színű göncei mohaágyra hulltak,

szökell egy kajla őz ködlepel rejtekén,
kecses lába alatt elfáradt gally roppan,
hajlik az öreg tölgy, szél-csípte levelén
csillan egy esőcsepp – lassan földre pottyan,

elillant a kékség, rozsda-szín estéken
zizegő bozótok riadtan hajolnak,
méláznak bágyadtan elmúlás emléken,
valahol távolban tündérek dalolnak…