Néha nem tudod, merre van az utad,
néha a sors rád, hosszú ujjal mutat,
de elég egy ember, ki melletted áll
lehet a párod vagy szimplán egy barát
ki szótlanul úgy ölel, hogy már nem félsz,
aztán csak sóhajtasz, mert te sem beszélsz,
mert nem kell szó csak a nyugtató érzés
csak az hogy élsz, csak ki és a belégzés.

Mindenki tudja, hogy együtt a könnyebb
amikor két szemből folyik le könnycsepp,
amikor nem csak vagy hanem létezel,
az érzések dús halmából étkezel.
És gyenge lelked lassan erőre kap
mikor fejedre sziporkát szór a nap,
vagy őszi eső mossa a gondodat
és belsőd, érzed, szárnyakat bontogat.

Talán csak egy percig tart ez az egész
azután az élet mégiscsak nehéz
de elég egy ember ki melletted áll
lehet a párod vagy szimplán egy barát
együtt majd mindent meg lehet oldani
fölös szavakat nem is kell mondani
csak tudni azt, hogy sosem vagy egyedül
a sors bármilyen zenét is hegedül.