Az idő oly gyorsan elszállt felettünk,
de nékem, még most is te vagy a legszebb,
és minden pillanatra emlékezünk,
érzem, szívem dobbanása hevesebb.

Mikor a szemed csillogását nézem,
és felidézek minden pillanatot,
lelkem is magasabbra szárnyal, érzem,
elfelejtek mindig, minden bánatot.

Már nem élünk vadul, mint a tüzes nap,
de simogatom arcod, mint a szellő,
most is ölembe ültetlek minden nap,
most is együtt várjuk, hogy a hold fel jő.

Jer, tedd kezembe finom kis kezedet,
életünket, örökké együtt töltjük.