Már messze jár a nyár,
csak a nyoma maradt.
Magával vitte a virágos rétet,
a vándormadarakat.
A sok színű ősz uralja a tájat,
aludni küldi a földet és a zöldellő fákat.

A simogató szellők is csípős szélnek válnak.
Simogatás helyett tépik majd a fákat.

A sárgult levelek is elporladnak.
A betegek,öregek mind meghalnak.
De jövőre helyettük újak jönnek.
Mert Örök sorsa ez az életünknek.