Kutya vagyok én is,
Három életem van.
A háromból kettőt,
Emlékszel?
Már neked adtam.

Az elsőt a boltban,
Álltam, mint egy jéggé fagyott
bálvány.
S úgy lebegtél előttem,
Mint egy ma született
Bárány.

A másodikat az éjszakában,
Mikor kezemben tartottam
törékeny arcodat.
Eszem küzdött szívemmel.
Hideg szám érinthet-e
Forrón égő ajkadat.

S emlékszem? Megígértem akkor,
Harmadik már nem lesz.
Ámor nyila többé,
– Feleslegesen ?
Nem sebez meg.

A harmadik vesszőt te szúrtad belém,
Most törékeny szívem lángolva vérez,
S egész héten azon tűnődtem,
Harmadik életem vajon milyen lesz?