253374_148568645221941_100002064183527_302274_2647803_n_1158968_3915_n

Szerelmemnek legfontosabb forrásának része.
Talán mint az eső úgy csöppentem az életembe.
De ha megsimogatsz rájössz hús-vér ember vagyok.
Olyan valóság mint télen mikor pelyhekben hull a hó.
Rajta vígan siklik a gyermekekkel a szánkó.

Evés közben de sokszor néztem
a ragyogó szemedet
Ahogy lassan etted az ebédet..
Bár előtte még soha sem láttalak,
mégis szerettelek.

Pláne mikor megtudtam,hogy szereted a hegyeket,
erdőket,
a csillagos holdas eget.
A madár dalokat,
a vadvirágos réteket.
az égen szálló fehér vándor felleget.

A hűs forrást,
a csobogó tiszta vizű patakot.
A gyönyörű világot,
amit néha keserűnek érzünk,
de minden szép amit az isten nekünk adott.

Ha nem jöttél hozzám nagyon hiányoztál,
te voltál nekem a világon a legdrágább.
Már te gondolatomban mindig velem bolyongtál.
Az életem fontos része lettél,voltál.

Majd jött a szép emlék,
mikor csókolóztunk,fogtad a kezem.
A derekadról a fenekedre csúszott
a Jávoros forrásnál a kezem.

A szerelmünk születését,
mosolyogva nézte szégyenlősen nap.
Aki lesütötte fejét,
és a halvány hold húgára kacsintott.