Fölfele rúd, és rajta kalap
Nélküle út világtalan.
Rendíthetetlenül erős,
Szélben küzdő egyenes hős.

Fényét szórja akarattal, s
Dacol sárral, jéggel, faggyal.
Sötétségben délceg vitéz,
Világít ó bármerre néz; s

Ha eljövén a végzete Ő
Kialudék, mert koppan rajt kő.