A tükörben sápadt arcok,
Te vagy a tükörkép, én vagyok az erő,
Nélküled meghalok, megöl a remegés,
SEGÍTS, gyere végre elő,
A ködből, ami körülöttem él,
Elfutnék, ha nem lenne más,
Akarom látni benned,
A szót, amivel megtalálsz.
Látom, indulsz hozzám,
De nem tudod még,
Az összetört szavakat, ha megértenéd,
Közelebb jutnál ahhoz, ami fáj,
SEGÍTS, hogy a ködben megtalálj!
Egy furcsa kép a fényben,
Tiszta, mert belül megmaradt,
Élesen vibrál a térben,
Ebbe a körbe zártalak
És ettől az anyagtól élsz,
Nélkülem senki vagy,
Keresd az utat és törd át
A ködben élő falat.