Hideg az éj, hosszú az út
S régóta nélküled járom
Bús elmémen megül a múlt
Mint fehér köd a mocsáron

Emlékszem, hogy kék volt az ég
S fény izzott a láthatáron
De rég volt, Kedves, jaj de rég
Ősi a köd a mocsáron

Karodat nyakamba fontad
S csókod íze égett számon
Örökké szeretsz, azt mondtad
Zokog a köd a mocsáron

A sötétben hűs szellő kél
Bár tudom, hogy ez csak álom
Hangod hozza felém a szél
Dalol a köd a mocsáron

Édes, rég nem vagy velem már
Szemed nem látja magányom
Most tél van, s nem lesz többé nyár
Hideg a köd a mocsáron

Tested fedi száraz avar
Elaludtál erdős tájon
Fák közt a szél fel nem zavar
Pihen a köd a mocsáron

Zöld lidércfény gyúl az éjben
Mocsártűz táncol a lápon
Holtak figyelik a mélyben
Lángol a köd a mocsáron

Követem a furcsa kis fényt
Tán átvisz az ingoványon
Én alig látom az ösvényt
Sűrű a köd a mocsáron

Szilárd útnak semmi nyoma
Tudom, hogy hiába várom
Nem jutok ki innen soha
Elnyel a köd a mocsáron

Magába fogad a halál
S ha fény gyúl a láthatáron
Az úton senkit nem talál
Üres a köd a mocsáron

Hollók szállnak a víz felett
Hozzád viszik örök álmom
Végre itt hagyom e helyet
Oszlik a köd a mocsáron