Sűrű köd takarja be,
az októberi Kisvejkei tájat.
A fűzfákon a levelek vacogva reszketnek,
már annyira fáznak.

Elgyengülve megfonnyadva,
hullnak le a kis patak mellett sárba.
Egymást átölelve,
sírva mennek az örök elmúlásba.