sors es elet

Játszótárs a halál, a játék neve élet;
s te belebújtál egy varázslatos
angyal szerepébe.
A részvétel a fontos, és a tapasztalás;
legyen móka, jókedv,
hisz az útra társ kell.
Legyen mindig veled, de sohase ellened;
családtagként szeresd,
de ne vakítson el téged.
Persze, néha csalhat,
s közben kacag jókat,
de ne engedd át az irányításokat.
Lehet, feláldozod magad,
s idő előtt lelépsz,
hogy eltereld másról a figyelmét.
Lehet az is,
hogy kimerülésig játszol.
Ő karjába vesz, és ágyba helyez,
majd hosszú mesébe kezd.
Szavak bégetnek szájából,
s lassan elér évjáratodhoz.
S ki nevet a végén?
Kinek mosolyog a szeme?
Aki a legszebb mesére alszik el örökre.
Hisz nem a lelkek kidobója az,
ki szíveket dobogtat,
hanem az angyali szeretet,
ami az égről is csak neked kacsingat.

2015. március 17.

A vers cím, szerző és a forrás megjelölésével,
nonprofit céllal szabadon után-közölhető.
A vers bárminemű átdolgozásához ( képi, zeni, stb.)
a szerző külön engedélye szükséges!
Copyright © Hegedüs Andrea 2015 minden jog fenntartva!