gyakran van ez úgy hogy már nem érdemes
mint egyujjas kesztyű ha kétkezes
nem kérdezem jársz-e még ide
sok embernek kis kincse

mert a vak kutyák is leesnek a háztetőről
sokuk csak hazamegy és kávét őről
a magány-bunda fűt még e
sok embernek kis kincse

körben haladni eltévedni nem lehet
nem is tudod melyik vágyat kergeted
nem kell az élet kétkedve
sok embernek kis kincse

nem kell más csak valami legyen örök
a változékonyságba beleőrülök
meglelted az életet? vedd észre
sok embernek kis kincse

álarc gyanánt boldog vagyok
észre sem vesznek mind vakok
engem nem is szeretsz ne aprózd fel
magad nincsekre
sok embernek kis kincse