Mily kegyetlen az élet,
annak ki beteg.
Semmibe sem veszik,
élnie hát minek?
Tagadná ha tudná,
próbál oly sokat.
Megfelelni annak,
ki volt álmodni
álmokat.
Nem érti, ki nem érzi,
mily fájdalom.
Nem az vagy,
ki voltál, s feledni
nem tudod.
De akarsz!!
Benned van a lét,
élni,élni
csak egy kicsit még.
Hinni,hogy okos
vagy s erős,
eléred a célt.
Az előtted lebegőt.
Élted eddig szép volt,
tudtad mit tudni kell.
De elszállt egy nap,
mint felhő oly
könnyen üresen.
Mi maradt belőled?
Kérdeznéd, de minek,
nem érti senki
mily szörnyűség.
Mind ez.
de ha majd egyszer
eljutsz netán oda.
Gondolj vissza arra
ki szerinted, csak
ostoba,buta.
Lelkébe taposni
könnyű, én is tudom.
Mert ott nincs más,
csak néma fájdalom.
Ne sajnálj, nem az kell,
csak annyi,hogy
fogadj el .