Már kopogtat a karácsony
Jön felém bicegve, falábon.
S én bújdokolok előle
Elegem van már belőle.
Jó a szaga, sőt illata
Csillog rajta égő ruha
Csilingel és követel
Csillagot szór, felesel
De ajándék honnan légyen
Nem volt eddig ilyen szégyen.
Nincsen pénzem semmire
Megaláz ez telibe.
Írnék verset, festenék képet
De ki értékeli az ilyesfajta szépet?
A családom sajnos nem.
Nincs pedig más ötletem.
Csak nézem a plafont
Mintha oda lenne írva:
Mit tegyek? Mi legyen?
Szemem fakad sírva.
A plafon sajnos szürke
Nincs rajta egy betű sem
Csak a pókok vigyorognak
Le rám vígan, derűsen.
Hát visszamosolygok kelletlenül
Szemembe újabb könnycsepp vegyül
S várom, mi lesz holnap
Hátha pénzt hoz mosolyomnak.