Szaladnak az évek, újra itt a tél
Havas a háztető, a kémény beszél,
Hófehér paplan borítja a tájat
Kandallónál zeneszó ébreszt vágyat.

Jégvirág pihen az ablakok testén
Süvít a szél magányos utak mentén,
Didereg, ki szánnal az utat vágja
S belesimul a fényes Holdvilágba.

Szép ünnepen bekopog a szeretet
Mosoly az arcokon, s boldog emberek,
Mennyei illat tölti meg a házat
Roppanós falat kívánja a szájat.

Gazdag fenyőfa a szoba középen
Régóta árva volt az erdő szélen,
Ó, be vidám a teste e szép házban
Bárcsak örökké élhetne a mában.