Talán taníthatnálak beszélni,
vagy inkább, te engem cicanyelven,
akkor tudnánk egymásnak mesélni.
Te vajon hiszel a tündérekben?

Olyan kedves ez a dorombolás,
nem vagyok buta, tudom mit jelent.
Szeretsz engem és ez barátkozás,
érzem is a szívemben idebent.

Senki sem szeret egyedül lenni,
olyan jó, ha együtt van a család,
csak tudnám időt hol lehet venni,
hogy többet lássam apát és anyát.

Még nem tudom merre van az a bolt,
amit mindenki annyira keres,
hol naponta végig állják a sort,
titok, de én hallom a ” nincs “- eket.

Ha megnövök olyan gazdag leszek,
a ” még egy percből ” tengernyit veszek,
számolatlanul, mint eső cseppet,
adok majd belőle mindenkinek.

Nem lesz olyan messze,” mindjárt jövök “,
mese előtt nem alszik el gyerek,
hiányon minden rést betömködök
” várj egy kicsit “-re lakatot teszek.

Anyának van a legszebb mosolya,
a legszebben mondja, hogy ” ígérem ”
a legcsodásabb meséket tudja,
ha lesz időm mindet elmesélem.

Azért beszélni megtanulhatnál,
bár fáraszthat az egérvadászat,
mert olyan csuda gyorsan elalszol,
ha simogatom puha bundádat.