Kedves tenger áll köztünk,
nem építették nekünk meg rajta még a hidat.
A kora esti harang hűség szavai engem az ágyamba a párom mellé hívnak.
Tudom vannak egyes emberek,
akik semmitől se félnek,
a hűségről a párjuknak csak unalomból beszélnek.
Minden este,
vastag fának dőlve,
arcukat tartják a szélnek.
Feneküket riszálva,
mással szeretkeznek.
Ha haza mennek,
mosolyogva mutatják párjuknak a szépet.
Nem félnek attól, hogy a huncut szelek egyszer mindent kibeszélnek.
Én minden este a kedvesem karjára teszem le a fejem,
hófehér keblein legeltetem,
mind a két szemem.
Kezem a szívére teszem,
heves dobogása csak rólam beszél.
Azt suttogja a szíve olyan kicsi bent a hely,
rajtam kívül oda senki sem fér.