Kristályragyogás még ott a nap szemében,
fenséges bukéja rőt hegynek levében,
rezes avar alatt mogyoróhéjzörgés,
selymes ökörnyálon tovatűnő zöngés,

izzó, bíbortüzes galagonyák mentén,
muskotályos, mézes varázslatok csendjén
selymes, langyos szellő csimpaszkodik belém –
elbódul a lélek avarzajok neszén,

bágyadt elmúlásra ékes képet vetít –
nesztelen átölel, majd jobb kedvre derít,
harmatgyöngy fátyolban suhan a dombokon,
névjegyét ott hagyja rézszínű lombokon,

mézédes csacsogás érintette lelkem,
részegülten tűrtem – elbájolt e kellem,
galagonyaszívem parázslik a lázban…
örökre elvesznék az indián nyárban.