Hiányzol nekem, mint éjjel a hold.
Hiányzol nekem, mint csendnek a szó.
Várom a percet, hogy veled legyek újra.
Nélküled a magány tüze fel emészti szívem.
Várom a napot, hogy öleljelek újra.
Szenvedéllyel szeretlek, úgy ahogyan mindig.

Hiányzol szüntelen, ha nem vagy velem.
Gyere hát velem, bárhová is megyek.
Nélküled oly céltalan az egész életem.
Te vagy a csúcs az én szívemben.
Lángra gyúlt szívem csak érted gyúlt lángra.
Lelkem is tiéd, úgy ahogyan mindig.
Szemeidből árad az én életkedvem.
Vágyom a csókodra, ha csak rád nézek.
Szeretlek szüntelen ez egy nagy szerelem.
Fogom a kezed őrökre még élek.
Szorosan ölellek, nem engedlek el soha.
Szenvedéllyel szeretlek ameddig csak élek.

Nem hagylak én soha magadra, úgy érzem.
Nincs az a távolság, mi elszakíthat tőlem.
Gyere hát velem bárhová is, megyek.
Életem adom érted, hisz érted élek.
Tiéd a szívem s mindenem, amim van.
Szenvedéllyel szeretlek ameddig csak élek.

Hiányzol nekem, mint éjjel a hold.
Hiányzol nekem, mint csendnek a szó.
Nélküled oly céltalan az egész életem.
Fogom a kezed őrökre még élek.
Tiéd a szívem, nem engedlek el soha.
Szenvedéllyel szeretlek őrökre még élek.