Ha fényképemre nézek, egy őszhajú beteg embert látok.
Az arcomról két szemembe nevetnek a ráncok.
A sikerek, bukások mind eszembe jutnak, sűrű könyeim olyankor a hideg földre hullnak.
Halottaknapján szűlt anyám engemet.
November másodikán csókolta meg először a picike kezemet.
Ma hatvankét éves lettem, a boldogság e napon is messzire kikerül.
A sok tervem s vágyam mind a sudba kerül.
Ha egy szép asszony meglátok még úgy érzem, hogy fiatal vagyok.
De csókonkivűl mást nyújtani, csak nagyon ritkán tudok.
A gyermekeim mosolya s szeretete az megmaradt örökre nekem.
Ezektől az érzésektől boldog még a lelkem,
Öregen a sors erre sodort a magas hegyekbe.
Csak az isten látja hogy hullik a könnyem a két tenyerembe.
Beteg lábaim ha Derecskére a rónaságra visznek.
Öreg napjaim ott boldogságban telne