Szikrázóan ragyog az őszi napfény.
Menjünk
gyere kedves jöjj velem.
A szép napfényes napsütésben,
a nyárfásban és a legelőn a sétát nagyon szeretem.

Maradj csendbe.
Hallgasd a lehulló nyárfa levelek sóhaját.
Amit anyjától a szél messze elfúj,
mégis szép dalt muzsikál.

Élvezd a napfény ragyogását.
Ami nagyon fáradt még is büszkén melegít és simogat.
Pedig tudja erejét nem sokára lebénítja a hó és a nagy fagy.

Menjünk gyere üljünk le a gémeskútnál,
mélázunk el egy kicsit.
Ott ahol valaha megcsókoltál,
és szedtük a boldogság virágait.

Ne tétováz édes rózsám siess,
mert elszalad az ifjúság.
Éppen úgy mint ahogy el futott az idei forró nyár.

Az öregség megérkezik lopkodva halkan, észrevétlenül csendesen.

Látod a fejemen ezüstös lett már teljesen a barna haj.
Meg őszültem észre sem vettem csendesen.
A tied is megfog őszülni,
úgy, hogy észre sem veszed.