Lassan bandukolok a Hajdúbagosi vadvirágos tájon.
A zöld erdőben a magas fák alatt.
A fák tetején csiripelő madarak.
Virágokon a fák alatt sok-sok apró méhek.

A madarak oda fönn a szárnyukkal csattognak,
szép dalra fakadnak.
A méhecskék lent virágról virágra repülnek,
vígan döngicsélnek.

Elmerengve csodálom az ezer színű nyarat.
Közben nézem a boldogan ugráló szöcskéket,
fürgén mászkáló apró bogarakat.

Gyönyörű itt Hajdúbagoson nyáron minden.
Az emberek mosolya,
a madarak dala.
Nagyon szép dalt suttog fülembe még a szél is,
a zöldellő pusztába.

Most karácsony táján zümmögve alszik a nyár,
ködfátyol takarót húzott magára.
Csöndesen alszik,
nem halt meg.
Hallom a lélegzetét.
Júniust várja.
Mint ahogy a tavaszt várja,
a szirmát levetkőzte virág.