oreg fa

Kecses fatörzsek nyújtózkodnak az ég felé,
amiket egy gyökér táplál s egyesít.
Kéreg pajzsával óvja gyermekeit,
patak habjai közt csodálja pompás leveleit.
Kényelmes otthonában nyújtózkodik éppen,
közben csemetéi az újdonságokat fürkészik az égen.
idővel az aggastyán bölcsőt nyit a réten,
magvait oktatja, ellátja bölcsességgel.
Boldogságbura, mi körbeveszi őket,
nem hat rá irigység, sem méreg.
Átkarolom hát nagy tisztelettel, ölelgetem őt teli kérdésekkel.
Ó, ha mesélni tudna…
Ő nem,
de hangos láncfogú fűrészek hangja
életét hangosan üvöltve szavalja,
mintha neki is fájna,
ahogy gyűrűit szétszabdalja.

2014. december 14.

A vers cím, szerző és a forrás megjelölésével,
nonprofit céllal szabadon után-közölhető.
A vers bárminemű átdolgozásához ( képi, zeni, stb.)
a szerző külön engedélye szükséges!
Copyright © Hegedüs Andrea 2015 minden jog fenntartva!