Magamban bolyongok a kihalt sötét pusztaságon.
Néma csend honol már a Hajdúbagosi tájon.
Olyan nehéz nálad nélkül élni.
A hosszú őszi éjszakákon egyedül szenvedni.

Mikor mellettem vagy,
eltűnik a kegyetlen bánat.
A mi utcánkban akkor boldog napok járnak.