Egy fénylő csillag az égen,

Felragyogott nékem!

Életem alkonyán,

Megjelent egy fénysugár.

Reményt keltett szívemben,

Tisztán ragyogott az ég felettem!

Szikrázó fénye beragyogta életem,

Ez a csillagfény Te voltál énnekem.

Bár hiba volt, hogy reménykedtem,

Csak hulló csillag jut életemben.

Te ragyogj tovább tisztán, fényesen,

Sokáig tündökölj, mint csillag az égen!

Szüksége van, rád e világnak, s az égnek,

Ily ragyogással csak a Te fényed élhet!

Másoknak célt mutatva, a csillag rengetegbe,

Életed büszkén, boldogan élheted le.

Távolról is, de csodálom fényedet,

Lelkemben örökre megőrzöm lényedet!

Néha fénysugarad hozzám is elér,

Örömmel tölt el, hogy engem is ér.

Számomra az ég tengerén,

Te vagy az egyetlen sugárzó fény!

Ha ragyogásod, itt már el nem érhet,

Egy más világban, még utolérhet.

Visszatükrözöm onnan, a szeretetem néked,

Utadon, a lelkem fénye elkísér téged!