Hazug szavak,úgy ringanak,
szeretetről árulkodnak.
Hitet adnak embereknek,
pedig közbe, sárba löknek.
Így szeretlek, úgy szeretlek,
a szavak már elcsépeltek.
Ki ezt százszor elismétli,
fejből tudja jól megy néki.
A sok barát el is hiszi,
hallani csak ezt szereti.
Ó emberi természet,
csak a hazug kell néked.
Ki nem mondja,hogy szeret,
nem igazi,elmehet.
Pedig a nap fenn ragyog,
de nem kiállt ,itt vagyok.
Ragyognak a csillagok,
nem kérkednek, ragyogok.
Langyos szellő simogat,
megcsókolja arcodat.
Füledbe ám nem súgja,
én vagyok a nagy csoda.
Határtalan a szívem,
minden embert szeretem.
Lelkem tiszta mint a hó,
oly fehér oly csillogó.
De ha reá süt a nap,
csak pocsolya mi marad.
Ki szeretetét hirdeti,
háza ég,tűzet kiállt,
mit neki.
Nem kell ide fényezés,
nagy szeretett mesélés.
Írásomból láthatod,
ki és ami én vagyok.
Szeretettett adhatok
de ragozni nem fogok.