Részletek: versben apevában és 10 szavasokban.

Már, kertünkben ökörnyál sem lebeg,
Elúszott az összes nyári felleg…


nyerít
hidegben.
Szívet hevít
forró sörénye.

*
Nézem és ameddig a szem ellát,
Sok-sok hófolt takarja a határt…

Tyúk fészkelődik meleg szalmában,
Kakas maradt az úr a házban.

*
Bizony, már lehullott az első téli hó,
Ilyenkor, már a november is álmodó!

A
kutyák
nem fáznak.
Kályha mellett
vígan tanyáznak.

*
Nincs már a levegőben ökörnyál és döglégy,
Viszont itt az ideje, hogy gyümölcsszedő légy!

Szorgosan folyik a téli munka,
Tanya apraja – nagyja meg nem unja.

*
Költöző madaraink, már elmentek a téli lakhoz,
Itt már nem imádkozhatunk, csak, lógva növő jégcsaphoz…

Kék,
fehér
befagyott,
nagy vizeken,
csúszó gyerekek.

*
A kopárság csendessége ráterül a tájra,
Lesz még itt vastag hóréteg… nem olyan sokára.

Szánkózó boldog gyerekseregek
dombról gurulva egymásnak intenek.
Sokat esnek, kelnek.

*

Aszályos volt a hőség gyötörte nyarunk, de annak nincsen nyoma,
A hóréteg a szépségével látszólag, békességet hordozza.

Sok
apró,
jéghideg
kristálymosoly
ül a faágon.

*
A mi Balatonunkra is esett már a hóból,
De, ez még, jó messze van a vastag takarótól.

Nem nyaral itt most fickándozó kisgyerek,
Anyja karjában szépen szendereg

*
A téli Balaton, maga a megtestesült nyugalom,
Amikor vastag jég beborítja, körbe a partokon.

Kis
házból
gondolsz rá
vissza, és szép
szíved hűn hívja.

Vecsés, 2016. május 24. – Mórahalom, 2017. augusztus 11. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá a kiegészítő apevákat és 10 szavasokat szerző és poéta társam, Farkas Tekla.