Azt hitted az életed,
te tervezed, élheted.
Voltál vidám kis gyerek,
fiatal és féktelen.
Volt szerelem, csalódás,
így jött el a házasság.
Boldog élet, gond,
s csoda .
Kisgyerekek, unoka.
Szerelem lett szeretet,
De boldog csak így lehetsz.
Minden boldog, minden szép.
Ekkor jött a sötétség,
egy betegség Istenem,
ketté töri életem.
Nem tudja azt senki sem,
mi történt itt bennem.
Össze dőlt a vén torony,
itt nyugszik a vállamon.
Mindenki azt figyeli,
lelkem ezt, hogy viseli.
Össze tört a porcelán,
ragasztani kéne már.
Van remény???
Vagy lesz csoda??
Higgyem ??
Vagy dobjam oda.
Dobjam el az életem???
Nem, mert ezt nem tehetem!!!
Mit gondol a kis család?
Fel adta a szegény már.
Nem! mert van remény,
míg az van küzdünk.
Van kik ért.
Le kell győznöd ön magad,
betegségnek meg ne add.
Tied lesz a győzelem,
bízz, mert bízni mindig kell.
Hittem benned Istenem.
Vissza adtad a hitem.
Most így élem életem,
betegségem él velem.
De nem győz le soha sem,
mert azt meg nem engedem.