El nem sírt könnyek, félig kövült szív.
Kihűlt, jéggé fagyott cseppekre írt,
izzó betűk törik meg az átkot.
– Az élet szép …- súgják szelíd lángok.

Nem ad ifjúságot, nincs varázslat,
ahol elhalt egykor, onnan fakad.
Mélyről feltörő, éltető forrás.
Nem koldult, ösztönös szívdobbanás.

Sodródó rögök törnek szét vágyban,
későn, de még virágzás holt-ágban.
Nincs tagadás, életjel szabadon.
Félig kövült szív veri : AKAROM!