Európa közepében, él egy kis nép
Csendben, szépen.
Magyarok Ők az ebadták,
Kik véreiket veszni hagyták.
Feledésbe merül minden
Hisz felelős eddig nincsen.
Ébredj magyar! Meddig késel,
Hol marad az elégtétel?

Iszonyatos túlerővel,
Ruszki tankok seregével,
Saját népünk legaljával,
Hazaárulók hadával
Rabbá tettetek bennünket,
Isten látta keservünket.
Ébredj magyar! Meddig késel,
Hol marad az elégtétel?

Hosszú évek megtorlása,
Kivégzések sokasága,
Sok kínzás és arcul köpés,
Tömegsírba belelövés.
De nekik még ez sem elég,
Koszorúzni jönnek eléd!
Ébredj magyar! Meddig késel,
Hol marad az elégtétel?

Arccal lefelé temettek
Bokádra drótot tekertek
Elföldeltek, mint egy kutyát,
Azt hitték, hogy ez így dukál.
Halottaktól nagyon féltek,
Azt kitték, még mindig éltek.
Ébredj magyar! Meddig késel,
Hol marad az elégtétel?

Éltek bizony, mind e napig
Nézd hóhérod, nézd, hogy lapít.
Remeg, retteg, meg sem mukkan,
Elbújna egy egérlyukban.
Ígértek ők fűt – fát, édent,
S mi lett vége, a nagy szégyen,
Vörös iszap, svájci hitel
Nesze magyar, na még mi kell?

Ébredj magyar! Meddig késel,
Hol marad az elégtétel?
Elég volt már belőletek.
Hitvány férgek, csak tűnjetek!
A napotok lemenőben
Eltűntök a süllyesztőben,
Örök feledésbe vesztek,
Elégtétel ez lesz! Nesztek!