Egyedül hagytál, soha nem hittem volna én.
Egyedül maradtam, magánnyal teli szívvel.
Magamra maradtam, elfordultál tőlem.
Elvakult voltam, nem gondoltam volna.
Szerettelek téged, az életemnél is jobban.
Neked adtam mindent, mégis hiába mindez.

Magamra hagytál, magánnyal teli szívvel.
Soha sem gondoltam, hát mégis így történt.
Megtettem én mindent, hisz kellettél nekem.
Elvakult voltam, szerelemmel teli szívvel.
Álmodtam én veled, s a boldogságról.
Szertefoszlott minden, ha csak körül nézek.

Egyedül maradtam, még sem haragszom rád.
Nem érzek haragot, bárhogy is történt.
Idő kell sebemnek, de majd begyógyul.
Soha sem gondoltam, hogy elfordulsz tőlem.
Szerettelek téged, s nem bántam meg semmit.
Boldogok is voltunk, szerettük is egymást.

Magamra hagytál ez lett az én sorsom.
Egyedül maradtam, vérző sebzett szívvel.
Megadtam én mindent, hisz érted éltem.
Elvakult voltam, s fülig szerelmes.
Szerettelek téged, már mindegy minden.
Szertefoszlott minden, s a valóságban élek.

Egyedül hagytál, soha nem hittem volna én.
Egyedül maradtam, hát mégis így történt.
Idő kell sebemnek, de majd begyógyul.
Elvakult voltam, a szerelem mámorában éltem.
Álmodtam én veled, s a közös boldogságról.
De leszálltam a földre, s a valóságban élek.