A Debreceni Nagyerdőben bolyongok,
gyűrött lelkem simítani vágyom.
A lépteim halkan csörög a száraz avarágyon.

Elmélkedem a klinikák előtt.
Milyen nagyon vártalak mikor kioperálták a tüdőm.
Eszembe jut hányszor volt miattam könnyes a két szemed.
Simogattad sírva a sápadt két kezem.

A fák alatt ültünk ragyogott a nap.
A szép szemedbe a könnycsepp gyémántként ragyogott.
A langyos széltől,
zúgva sirattak minket a levelek és a lombos fák.
Azóta elszállt a szívünkből a szerelem kitudja hol van már.