Csókod ölelése takar,
Érintésed akarom,
Akarom még vágyad – ringass kérlek,
Taszíts, mert szeretni félek.

Fogj, kacagj, rugdalva nézz belém,
Huncut nézésed elárulja lényed,
Szerető gondviselésed forrása ég felém,
Ölelj, majd mérgezz meg tüzén.

Szeress, csókold lábnyomom, s énekelj!
Taszíts, majd ránts magadhoz közel,
Szenvedő remegéssel félts,
Éltess barack izű gyöngyszemeiddel.

Ne félj mert én hallak még,
Elsuttog halkan a fény,
De látok és érzek egy vágyat,
Csókod ölelése áztat.

Szeretlek, s szeretlek még!
Ordít bennem a kéj,
Vágyj még, s érezd a meleget
Vörös rózsákkal szálló lehelet.

Csókja édes, s vidít
Könnyű mámort hoz így az éj,
Taszíts kérlek, szoríts,
Mert kimondani is félek.
Csókod ölelése ;a létem!