Átéltem már, hogy fölemel…
oly ismerős mozdulat.
Látod zuhanok. Eressz el…
nézd, magammal rántalak!

Ölelése végtelen tér,
mely sosem volt idegen.
Már csak háttér a holt-fehér.
Selyemsál a lelkemen.

Csókja íze nem egynyári,
nem öli fagy februári.
Elcserélt szó őszintén….
Csak úgy szeress, ahogy én…