Az este versenyt fut mindig a nappallal.
El akarja hagyni mindig egy arasszal.
A nappal azt a látszatot kelti az este szívébe,
mintha ő győzne.
Pedig minden este,
csak nappal tűnik el a magas hegyekbe.

Sok boldogtalan ember versenyzik,
elhagyja magát.
De nem tudja legyőzni,
a saját akaratát.
Győzködve erőtlenül,
vonszolja magát
de sehol sem ül le pihenni.
Így rohan bele,
a boldogság helyett,
a saját vesztébe.