A magas hegyek közt az almafák mellett a köhögéstől meg-meg állva fulladva sétálok.
A fák alatt bólingatva köszöntenek az apró színes szép vadvirágok.
A madarak az égen szabadon szállnak,
le-le ejtenek a fejemre egy könnyet,
aztán suhanva tovább is repülnek.
A virágos bodzabokron a méhecskék vígan döngicsélnek,
az apró méhecskéknek gyűjtik télire a mézet.
Csodálkozva vetettem szemem a csörgedező patak habjára.
Amelynek zavarosan kavarog siet előre az árja.
Szalad-rohan mintha zavarná a madarak árnyékát.
Akik a híd fölött éppen most szálltak át.
A szívemben is éppen így kergetőznek a vágyak.
A hegyekből a rónára, a kis falumba vágynak.