Barátokról szól a versem
Nem habozok, el is kezdem
ők azok kik körülvesznek
Megjegyzéseket is tesznek
De soha meg nem bántanának
Nem mondják el fűnek-fának
Amit tőlem ők megtudnak
Szívem mélyére is jutnak
őrzöm őket mind egy szálig
Szívem utánuk is vágyik
Nélkülük nap nem telik el
Lelkem ezért nem veszik el
ők éltetnek, ők és nem más
Létemhez ők a levegő
Kellenek, mint férfinak nő
S nőnek is kell úgy a férfi
Nélküle hogy tudna élni?
Lélek sem tud érzés nélkül
Sírni sem tudsz könnyek nélkül
Élni sem tudsz vétek nélkül
De az ember mind megbékül
Ezért vannak a barátok
Igazakon nem fog átok
Mindet meg kell jól becsülni
Nélkülük nem lehet élni
Én sem tudok nélkületek
Ha elmentek, hát vigyetek!