(Petőfi Sándor: “Szeptember végén” című verse alapján)

Már nyílnak a kertben az őszi virágok
Már hullik a lomb ablakod előtt
De szívedben él még egy nyári álom
Mely kedvesen, édesen bújik elő.
Még ifjú szívedben lángol a nyár
S Benned is élnek az emlékek
De íme az ősz beköszönt már
Nem marad más, csak az emlékek….

Lehull a szirom a fáradt őszi széllel….
Kedves! Ülj mellém, kérlek!
Fejed most hajtsd ölembe
Kezed tedd a szívedre
S mondd, ha előbb távozom, mint Te
Virágot síromra majd ültetsz-e?
S emlékedben él-e majd nevem?
Vagy, mint az álmokat, elfeleded….

Ha eldobod egykor a gyász-szalagot
Hozd el azt, tedd le síromra
Eljönnek érte az angyalok
Mielőtt éjfélt ütne az óra.
Majd ők csokorba kötik vele
Minden szép emlékem
S álmodban elviszik Neked
Mielőtt a nap felkelne….