A karácsony estéről…

Kutyaugatás…
Száncsengő is hallatszik…
Szentesti séta.
Hová tűnt a szeretet,
Egész évben hol lehet?
*
Kékből, súlyos felhőkkel, feketére vált fönt az ég-tető.
Nézem, csak nem egy jó karácsonyi hóvihart készít elő?
Jó lenne egy kis hógolyózás, és nem meleg tavaszelő.

Hull
Apró
Százezer
Fénylő csillám.
Ékes Karácsony!

A tavalyi karácsonyunk tartalmas és szép volt, jó emlékezni…
Igaz, elmúlt, de nem kell mindenre marhabőr fátylat borítani…
Szenteste van, fánkon a gyertyák már kezdenek is világítani…

A
Volt már,
Szép emlék.
Újra itt van,
Fán gyúlnak fények.

Itt van már a karácsonyeste, ez lelket melenget,
A szeretet mámora, szinte mélyben lelket éget.
Észt-bontó a hóesés, kint már minden szép fehér lett.

Szív
Tellik,
Szeretet
Fokozódik.
Együtt a család.

Karácsonyi menüsor illata terjeng a lakásban,
Várjuk a rokonságot és érkeznek is szép sorjában.
*
Ma, szenteste van
Pohárköszöntő hangzik.
Nagy kristályhullás.
Karácsonyig miért vár,
Csak egyetlen nap él?… Kár.
*
Szeretetben összejöttünk a rég látott szeretteinkkel,
Kellemes ünnepi ételsort fogyasztottunk élvezettel
Majd lerohantuk fa alját… bontottunk nagy igyekezettel.

Van
Étel,
Ital és
Ajándékok.
Nincs szebb annál,
Adj, ajándékoz!

Én biz’ nagyon sajnálom, hogy évente csak egyszer találkozunk,
Szerintem ez is nekünk, embereknek a nagy képmutatásunk…
Ahogy halad az este, a fán a gyertyák lassan elfogynak,
Lent a parkettán, kis-pici halmocskákat egymásra raknak…
*
Ma van szenteste,
Köd-sűrűn esik a hó.
Csendnek… mélysége.
Együtt lenni, évente
Csak egyszer. Vétek, nemde?
*
Sűrű függönye
A hónak, szentestét tart…
Hófehéres éj!
Elég egy nap szeretni?
Képmutatás azt tenni…

Vecsés, 2015. július 19. – Szabadka, 2017. december 16. –Kustra Ferenc- a verset és a haikukat én írtam, az apevákat és a tankák versét a versét, Jurisin Szőke Margit. A tankák verssorainak a címe: „Mért csak Karácsonykor szeretjük egymást?”